Rövid életrajz
Köztéri művek
Sárospataki gyűjtemény
- Szobrok
- Grafikák, festmények
Közgyűjteményekben szereplő művek
Szobrok magángyűjteményekben
Érmek, kisdomborművek
Festmények, grafikák magángyűjteményekben
Elveszett művek
Kiállítások
Letölthető anyagok
Impresszum
1911. november 23. született Kiskohon (Bihar megye, jelenleg Chișcău, Románia).
Felderítetlen (és felderíthetetlen) családi tragédiák után árvaházba került, majd 1913-ban örökbefogadta Andrássy (Andrási) József (Rákospalota).
Cimfestő szakmát tanult, majd egyik tanára, Szamosi Soós Vilmos szobrászművész bíztatására a Képzőművészeti Főiskolára felvételizett. Festőnek készült, de végül is szobrász-szakra jelentkezett.
1931-től a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt Bory Jenő osztályában. Ez év őszén jelentkezett első művével a Téli tárlaton. Ettől kezdve rendszeres résztvevője volt a kiállításoknak.
A főiskolai tanulmányai után egy ideig Medgyessy Ferenc műtermében is dolgozott.
Első gyűjteményes kiállítása 1938-ban a Tamás Galériában nyílt meg.
1936-tól a Magyar Képzőművészek Egyesületének, majd 1937-től a Képzőművészek Új Társaságának (KUT) volt a tagja. 1939-ben csatlakozott az Új Művészek Egyesületéhez (UME) is.
Bartók és Kodály hatására a népi szobrászat kutatását kezdte meg, melynek első eredményeit a "Magyar nép szobrászata" című könyvében (1944) összegezte. A tervezett folytatás a háború, majd a bekövetkezett változások miatt sajnos csak terv maradt.
Első köztéri megbízását 1941-ben kapta, ez a balatonfüredi Széchenyi szobor volt. Kb. 60 köztéri műve áll szerte az országban, sajnos néhány elpusztult, illetve ismeretlen helyre került.
1945 után nem tudott igazán bekapcsolódni a művészeti életbe. Egy hosszabb betegség után gyári munkásként dolgozott, majd a Magyar Népi Művelődési Intézet munkatársa lett. Az Intézet megszűnése után a Középülettervező Vállalatnál (KÖZTI) lett modellező szobrász, majd művezetőként a Halászbástya felújításán dolgozott.
1949-ben költözött be a tisztviselőtelepi műteremházba (Budapest, VIII. kerület), ahol élt és alkotott élete végéig.
1953-ban kezdhette újra szobrászi pályafutását, bár önálló kiállítási lehetőséget először csak 1961-ben kapott.
1976-ban életműve zömét Sárospatak városának adományozta, ez a gyűjtemény több, mint 130 szobrot, érmet, rézdomborítást és kb. 140 grafikát, festményt tartalmaz. Az önálló gyűjtemény 1981-ben nyílt meg, Sárospatak ez évben díszpolgárává választotta.
Utolsó köztéri műveit 2002-ben észítette (Farkas Ferenc zeneszerző síremléke, portréja és emléktáblája). Az utolsó szobrot 2007-ban mintázta.
Meghalt 2008 szeptember 29.-én.