Rövid életrajz

1911. november 23. született Kiskohon (Bihar megye, jelenleg Chișcău, Románia).

Felderítetlen (és felderíthetetlen) családi tragédiák után árvaházba került, majd 1913-ban örökbefogadta Andrássy (Andrási) József (Rákospalota).

Cimfestő szakmát tanult, majd egyik tanára, Szamosi Soós Vilmos szobrászművész bíztatására a Képzőművészeti Főiskolára felvételizett. Festőnek készült, de végül is szobrász-szakra jelentkezett.

1931-től a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt Bory Jenő osztályában. Ez év őszén jelentkezett első művével a Téli tárlaton. Ettől kezdve rendszeres résztvevője volt a kiállításoknak.

A főiskolai tanulmányai után egy ideig Medgyessy Ferenc műtermében is dolgozott.

Első gyűjteményes kiállítása 1938-ban a Tamás Galériában nyílt meg.

1936-tól a Magyar Képzőművészek Egyesületének, majd 1937-től a Képzőművészek Új Társaságának (KUT) volt a tagja. 1939-ben csatlakozott az Új Művészek Egyesületéhez (UME) is.

Bartók és Kodály hatására a népi szobrászat kutatását kezdte meg, melynek első eredményeit a "Magyar nép szobrászata" című könyvében (1944) összegezte. A tervezett folytatás a háború, majd a bekövetkezett változások miatt sajnos csak terv maradt.

Első köztéri megbízását 1941-ben kapta, ez a balatonfüredi Széchenyi szobor volt. Kb. 60 köztéri műve áll szerte az országban, sajnos néhány elpusztult, illetve ismeretlen helyre került.

1945 után nem tudott igazán bekapcsolódni a művészeti életbe. Egy hosszabb betegség után gyári munkásként dolgozott, majd a Magyar Népi Művelődési Intézet munkatársa lett. Az Intézet megszűnése után a Középülettervező Vállalatnál (KÖZTI) lett modellező szobrász, majd művezetőként a Halászbástya felújításán dolgozott.

1949-ben költözött be a tisztviselőtelepi műteremházba (Budapest, VIII. kerület), ahol élt és alkotott élete végéig.

1953-ban kezdhette újra szobrászi pályafutását, bár önálló kiállítási lehetőséget először csak 1961-ben kapott.

1976-ban életműve zömét Sárospatak városának adományozta, ez a gyűjtemény több, mint 130 szobrot, érmet, rézdomborítást és kb. 140 grafikát, festményt tartalmaz. Az önálló gyűjtemény 1981-ben nyílt meg, Sárospatak ez évben díszpolgárává választotta.

Utolsó köztéri műveit 2002-ben észítette (Farkas Ferenc zeneszerző síremléke, portréja és emléktáblája). Az utolsó szobrot 2007-ban mintázta.

Meghalt 2008 szeptember 29.-én.